Az érzékek sötét éjszakája

Kereszt és az Éjszaka – Az érzékek éjszakája

2. A Sötét Éjszaka Dala

      A misztikus éjszakát azért vizsgáljuk meg, hogy felfedezzük benne kereszt üzenetét. Legjobb, ha kiindulásul Keresztes Szent János énekét, a Sötét Éjszaka Dalát választjuk, amely a misztikus éjszakáról szóló két nagy magyarázat alapjául szolgál.

A SÖTÉT ÉJSZAKA

Egy sötét, csöndes éjen,

mikor szerelmem izzóan lángra lobbant -

mily boldogság a részem! -

óvatlan kiosontam,

míg házam pihent csöndes nyugalomban.

Homályba rejtve mélyen,

álruhában, vezetőmmel titokban -

mily boldogság a részem! -

az éjben elosontam,

míg házam pihent csöndes nyugalomban.

E boldogságos éjen

titkon, mert senki sem látott meg engem,

és nem láthattam én sem,

csak azt a fényt követtem

vezetőmként, mely ott égett szívemben.

A fényes napvilágnál

biztosabban tudott oda vezetni,

hol a kedves reám vár,

s el sem választ a messzi

tájon minket egymástól soha senki.

Ó éj, hajnalnál drágább,

Ó éj, te voltál szívem vezetője

Ó éj, te a frigy láncát

fonod a szeretőkre,

és szeretőt olvasztasz szeretőbe.

Virágos volt a keblem,

melyet csak néki őrzök lankadatlan,

s míg aludt rajtam csendben,

gyöngéden simogattam,

s legyeztem cédrusággal, óva, halkan.

Hajnal jöttén hajával

szellő játszott, s ő ébredezni kezdett,

és kezével, a lággyal

oly gyöngéden ölelt meg,

hogy érzékeim ájulatba estek.

Fölé hajolva adtam

át magam a csöndnek és feledésnek;

a világ s aggodalmam

mind a mélybe enyészett

s a liliomok árnyán semmivé lett.

3. Az érzékek sötét éjszakája

Bevezetés az éjszaka értelmébe

      János előbb végig viszi a költői képet és semmiféle tanítással nem töri meg. A két értekezésében, a Kármelhegy Útjában és a Sötét Éjszakában adja meg a megértés kulcsát.

      Aki ezt a dalt énekli, már túljutott a sötét éjszakán, megérkezett céljához és egyesült isteni Szerelmesével. A Sötét Éjszaka egy dicsőítő ének az éjszakáról, a boldogsághoz vezető útról. „Mily boldogság a részem!” - és ez az örömkiáltás ismételten felcsendül benne. De nem merül feledésbe a szorongás és a homály sem. A dal énekese visszatekintve újból átél mindent. A menyasszonytól elhagyott ház a lélek érzéki világa. Most már nyugalomban van, benne minden érzéki vágy elhallgatott. A lélek csak azért volt képes elhagyni házát, mivel az Isten maga szabadította ki. Saját erejéből nem tudta volna megtenni. Ezzel a rövid magyarázattal máris megkülönböztetést tettünk az aktív és a passzív éjszaka között. Később majd bővebben tárgyalunk róla, és a kettő kölcsönös kapcsolatáról. A léleknek minden erejét be kell vetnie, hogy érzéki természetének bilincseitől megszabaduljon, ám az Isten is hatékonyan segítségére siet, sőt: megelőzi, mert Isten az emberi cselekvés elindítója és beteljesítője.

      Az elszakadás éjszakáján át kell mennie a léleknek. Ez három szakaszban történik: Van kiindulása, útja és célja. A kiindulópont: az evilági vágyaknak való ellentmondás. Az elfordulás a világtól a sötétségbe, ami mintegy a semmibe sodorja. Ezt az állapotot nevezik éjszakának. A ház, az érzékeinkkel kitapintható világ, az a természetes, szilárd, talaj, amelyen járunk; a ház az, ahol otthon érezzük magunkat, amely táplál, gondoskodik rólunk, örömeinknek és élvezeteinknek a forrása. Ha ezt az otthont elveszítjük, vagy arra kényszerítenek, hogy elhagyjuk, ez olyan állapot, mintha kihúznák lábunk alól a talajt, mintha egyre jobban elsüllyednénk a környező éjszakába, és pusztulás fenyegetne. Ám ez a valóságban nem így van. Valójában biztos útra léptünk. Ez az éj homályába burkolt út a hit útja. Az út végcélja az egyesüléshez vezet. Éji homályba burkolt út, mivel a természetes ész világához viszonyítva a hit homályos ismeret. Olyasmivel ismertet meg, amit nem láthatunk. Azt kell mondanunk ezért, hogy az éjszaka a hit útjának célja is. Éjszaka, mert Isten ezen a földön még a boldog egyesülésben is rejtve van előttünk. Lelki szemünk nem tudna alkalmazkodni az Isten erős fényéhez és úgy érzékeli, mint az éji homályt. Amint azonban a kozmikus éjszaka sem mindig és nem egyformán sötét, úgy a misztikus éjszakának is megvannak a maga órái, változásai. Az érzékelhető világ úgy tűnik el előttünk, amint beáll az est, de még dereng az alkonyi fény. A hit azonban éjféli sötétség, mivel ekkor már nemcsak az érzékek működése szűnik meg, hanem leáll a természetes értelmi megismerés is. Ha azonban a lélek megtalálja Istent, akkor belső éjszakájában derengeni kezd az örökkévalóság új napja.

      Már ennek a rövid áttekintésnek az alapján is látható az éjszaka és a kereszt bizonyos összefüggése, de a kettő kapcsolata még világosabb lesz, ha a Sötét Éjszaka szakaszait külön-külön elemezzük.

(II. Fej. A kereszt tanítása, folyt.)