1568 szeptemberében vagy októberében Johannes de Yepez, a fiatal kármelita, előző rendi nevén Szent Mátyásról nevezett János bevonult Durvelóba, a kis nyomorúságos házikóba, és ott alap- és szegletkő gyanánt elkezdte az Avilai Teréztől megindított reform megvalósítását. November 28-án két társával együtt elkötelezte magát az eredeti szabályok megtartására és a „Keresztes” előnevet vette fel. Ez a név jelképe volt annak, amit már akkor keresett, amikor elhagyta az anyakolostort és ezzel nyilvánosan is elszakadt az enyhített életmódtól. Erre a szorosabb követésre törekedett ott is, ahol személyes engedéllyel már korábban is az ősi szabályzat szerint élt. János új nevével a reform lényeges ismertetőjelét mondta ki: Krisztus követése a keresztúton, részesedés az Ő keresztjében -, ez legyen a sarutlan kármeliták igazi élete.
Amint említettük, János már nem volt újonc a kereszt tudományában. Az előnév mintegy „nemesi cím”, a kármelitáknál azt jelenti, hogy Isten a lelket egy sajátos titok jegyében akarja magához kapcsolni. Neve megváltoztatásával János tehát azt akarta kifejezni, hogy ezentúl a kereszt lesz az élete jelképe. Ha a kereszt tudományáról beszélünk, akkor ezt nem a tudomány szokásos értelmében vesszük: ez nem csupán elmélet, vagyis nem csak valódi vagy annak vélt ítéletek puszta összefüggése, nem is törvényszerű következtetésekkel felépített rendszer, eszmei építmény. A kereszt tudománya jól ismert igazság – egy keresztteológia - élő, valódi és hatékony igazság. Ez az igazság, mint vetőmag hull a lélekbe, benne gyökeret ver, növekedik, sajátos jelleget ad neki, úgy, hogy mindezekből a kereszt igazsága sugározzék és váljék felismerhetővé. Ilyen értelemben beszélünk a szentek tudományáról és így szólunk a kereszt tudományáról. Ebből az élő formából és belső erőből fakad az ember életfelfogása, Isten- és világképe, és mindez kifejeződik egy gondolati képben, egy elméletben. Ilyen gondolati lecsapódás áll előttünk Keresztes János tanításában. Írásaiban és életében azt akarjuk megkeresni, hogy mi határozza meg lelki egységét és sajátosságát. Először is megkérdezzük, hogy egyáltalán létre jöhet-e olyan tudomány, amint azt az előbb leírtuk. Természetesen nyilvánvaló jelei vannak annak, hogy emberi természetünk mai állapotában megromlott. Ebből eredően az ember kevéssé képes a tényeket igazi értéküknek megfelelően bensőleg felfogni és megválaszolni. Ez a gyengeség fakadhat a velünk született érzéketlenségből (szó szerint értve!), vagy olyan általános tompultságból, amely az élet folyamán alakult ki; vagy éppen bizonyos hatások és gyakori ismétlődések következtében jöttek létre: mert amit sokszor hallunk, ami régóta ismeretes, az „hidegen hagy bennünket”. Hozzá járul még, hogy személyes ügyeink gyakran túlzottan lekötnek és minden másra szinte hozzáférhetetlenné tesznek minket. Felfogjuk saját gyengeségünket és szenvedünk tőle. Az sem segít ezen, hogy mindennek megvan a lélektani törvénye. - Máskor viszont boldogok vagyunk, ha megtapasztaljuk, hogy fogékonyak vagyunk mély és valódi örömre, - sőt még az igazi fájdalom is nagy adomány az érzéketlenség merevségéhez képest. Különösen sajnálatos a vallás iránti érzéketlenség. Sok hivő aggasztóan úgy érzi, hogy az üdvtörténet tényei egyáltalán nem, - vagy már nem - tesznek olyan mély benyomást rájuk, mint az „illenék” és éppen ezért nem is nyújtanak már olyan formáló erőt életüknek. A szentek példája megmutatja, hogy tulajdonképpen milyeneknek is kellene lenniük. Ahol valóban élő hit van, ott a hitigazságok és Isten „nagy tettei” alkotják az élet tartalmát; hozzájuk képest minden más háttérbe szorul, és ezek alakítanak minden mást. Ez a „szent tárgyilagosság” a Szentlélekből újjászületett léleknek az eredeti, benső fogékonysága. Ha a lélek megfelelő mélységben befogadja a hozzá közeledő kegyelmet, akkor mentes lesz a gátlásoktól, könnyedén és örömmel engedi, hogy az élő, mozgékony és alakításra kész erő vezesse és formálja. Ha egy szentségre törekvő ilyen módon fogadja be a hit igazságait, akkor jut el a szentek tudományára. Ha pedig a kereszt titka lesz belső formálója, akkor elérkezett a kereszt tudományához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése