A gyermek tárgyilagossága bizonyos rokonságban van a „szent tárgyilagossággal”, mert a gyermek töretlen erővel, élénkséggel és gátlás nélküli elfogulatlansággal fogadja a benyomásokat és válaszol rájuk. Válasza természetesen nem mindig lesz értelemből fakadó válasz. Hiányzik ehhez még a belátás érettsége. Mihelyt azonban a tudatos megismerés működni kezd, nem hiányoznak a tévedés és a csalódás külső és belső forrásai sem, amelyek a megismerést helytelen vágányokra terelhetik. Az is előfordul, hogy a környezet hatásai egyoldalúan érvényesülnek. A gyermeki lélek ugyanis lágy és képlékeny. Ami korán behatol a lélekbe, az egész életre irányadóvá lehet. Ha az üdvtörténet tényei már gyermekkorban a megfelelő formában hatolnak be a lélekbe, akkor ezek könnyen megvethetik a szent élet alapját. Olyan korai és rendkívüli kegyelmi kiválasztottságra is bukkanhatunk, ahol a gyermeki és a szent tárgyilagossága egybeforr. Így például Szent Brigittáról mondják, hogy mikor tizenkét éves korában először hallott Jézus szenvedéséről és haláláról, a következő éjszakán megjelent neki az Úr a kereszten és ettől fogva soha többé nem tudta Krisztus szenvedését könnyek nélkül szemlélni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése