Keresztes Jánosnál még egy harmadik tárgyilagosságot is figyelembe kell vennünk: művésztermészet volt. Már mint gyermek különböző kézművességgel és egyéb művészettel próbálkozott, többek közt szobrászattal és festészettel. A későbbi időkből is maradtak ránk rajzai. (Közismert a Kármelhegy szemléltető rajza.)
Mint granadai elöljáró maga tervezte az egyik szemlélődő kolostor épületét. Éppen úgy volt költő is, mint képzőművész. Belső ösztönzésre dalban fejezte ki mindazt, ami lelkében történt. Misztikus írásai csak későbbi magyarázatai ezeknek a közvetlen költői megnyilatkozásoknak. Keresztes Jánosnál tehát a sajátos művészi tárgyilagosságot is figyelembe kell vennünk. A benyomások iránti töretlen befogadóképességet tekintve a művész a gyermekkel és a szenttel lelkileg rokon. A szent tárgyilagosságától eltérően, a művészi fogékonyság hajlamos a világot egy adott értékszinten látni, ami könnyen más értékek rovására megy. Ennek az értékszintnek megfelelő lesz a művész sajátos magatartási válasza. A művészre jellemző, hogy ami őt belsőleg megérinti, az máris képpé formálódik benne és arra készteti, hogy külsőleg is kifejezze. Ez a kép nem korlátozódik kizárólag a szemlélet, a képzőművészet területére, lehet költői vagy zenei kép is. Olyan kép ez, amiben valami kifejezésre jut, a belső kép és a megmintázott egy önmagában zárt kis világgá kapcsolódik egybe. Minden igazi művészi alkotás ezért egyben jelkép is, függetlenül attól, hogy a művész annak szánta-e vagy sem -, hogy ő maga naturalista-e vagy szimbolista? Jelkép tehát, ami azt jelenti, hogy abból a végtelen értelmi Teljességből való, amire minden emberi megismerés rátalál, és valamit abból megragad, még pedig úgy, hogy a minden emberi megismerés által kimeríthetetlen értelmi Teljesség titokzatosan csendül ki belőle. - Így értve minden igazi művészet kinyilatkoztatás is és minden művészi alkotás szent szolgálat. - Igaz azonban az is, hogy a művészi rátermettségben bizonyos veszély is rejlik. És nemcsak akkor áll fenn a veszély, ha a művész nem érti meg feladata szentségét. Olyan veszély lehet ez, hogy megelégszik csupán a külső kép formálásával, mintha nem is lennének számára egyéb követelmények. Hogy mit jelent ez, azt éppen a különböző keresztábrázolások példáján mutathatjuk be. Aligha akad olyan hivő művész, aki nem érzett volna indítást arra, hogy Krisztust a kereszten, vagy a kereszthordozó Krisztus alakját megformálja. A Keresztrefeszített azonban többet kíván a művésztől egy ábrázolásnál. Megkívánja tőle is - mint minden embertől - hogy kövesse Őt, hogy önmagában is kialakítsa a Kereszthordozó és a Keresztrefeszített képmását, és engedje, hogy Krisztus is formálja őt. A kereszt külső megformálása tehát akadálya lehet is a lelki formálódásnak, habár nem szabadna, hogy azzá legyen. Sőt inkább jól szolgálná a belső alakítását, mert a külsőleg alakított kép a belsővel egyesülten lesz teljessé és így már semmi sem akadályozza a tettekben történő megvalósulást, azaz, hogy az illető a keresztkövetésnek útjára lépjen. Igen, a Keresztrefeszített külső képe mindig újabb ösztönzésül szolgálhat a belső kialakításában.
Minden okunk megvan annak elfogadására, hogy Keresztes Jánosnál ez így volt. A gyermeki, a művészi és a szent tárgyilagosság egybefonódott nála és alkalmassá tette, előkészítette a kedvező talajt arra, hogy a kereszt üzenete a kereszt tudományává növekedjék benne. Amint már említettük, Jánosnak ezek a művészi adottságai már korán megnyilvánultak, és nem hiányoznak azok a tanúságtételek sem, amelyek az életszentségre történt korai kiválasztásáról szólnak. Édesanyja elmesélte a Medina del Campo-i sarútlan kármelita nővéreknek, hogy fia gyermekkorában úgy viselkedett, mint egy angyal. Ez a vallásos édesanya már korán bevéste a gyermeke lelkébe az Istenanya bensőséges szeretetét -, és jó forrásokból arról is értesülünk, hogy Mária kétszer is megmentette Jánost a vízbefúlástól. Mindaz tehát, amit gyermekkoráról és ifjúságáról tudunk, arra mutat, hogy Keresztes János első életéveitől kezdve a kegyelem gyermeke volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése