A kereszt üzenete

I.

A kereszt üzenete

Korai találkozások a kereszttel

      Most azt kérdezhetjük, hogyan is hullott ebbe a termékeny a kereszt üzenetének a magva. Nincs pontos adatunk arról, hogy János mikor és hogyan fogadta magába először a Megfeszített képét. Valószínű, hogy hívő édesanyja már kisgyermek korában magával vitte szülővárosának, Fontiverosnak a plébániatemplomába. Ott látható volt a kereszten függő Üdvözítő, akinek fájdalomtól eltorzult arcát valódi, hosszú haj borította és vérfoltos vállára omlott. És később, amikor az oly sokat szenvedett fiatal özvegy gyermekeinek a mennyei édesanyáról beszélt, akkor bizonyára elvitte őket a kereszt tövében álló fájdalmas Anyához is. A kegyelmi irányítás titkait megsejtve azt is mondhatjuk, hogy Mária már korán kezdte védencét a kereszt tudományára tanítani. Hiszen ki lehet járatosabb a kereszt tudományában, és kiértékelheti mélyebben, mint a legbölcsebb Szűzanya?

      János azokban a műhelyekben is, ahol dolgozott, - gyakran találkozott a kereszt képével. Talán már akkoriban is megpróbált keresztet faragni, ahogy azt később is szívesen megtette. Bár mindezekről csak sejtéseink vannak, mégis van egy jó támaszpontunk arra, hogy János már korábban is találkozott a kereszttel. Ez időben ugyanis már megmutatkozott nála a vezeklés és az önmegtagadás szeretete. A kilencéves gyermek elhagyja ágyát és rőzséből készít fekhelyet magának. Néhány év múlva már ezen a kemény fekhelyen is csak pár órát pihen, mert az éjszaka legnagyobb részét tanulással tölti. A fiatal tanuló napközben alamizsnát kéreget a nála szegényebb társai számára, később pedig a kórház szegényeinek. A különféle foglalkozások sikertelen próbálkozásai után a súlyos betegek szolgálatát választja hivatásul és teljes önátadással ki is tart ebben. Testvére, Francisco kijelentése szerint egy olyan himlőkórházban volt ápoló, ahol egyes közlések alapján szifiliszes betegeket is kezeltek. Akár igaz volt ez, akár nem, - az tény, hogy a fiatal ápoló betegeiben nemcsak a testi, hanem a lelki és az erkölcsi nyomorúságot is megismerte. Kötelessége hűséges teljesítése tiszta, mélyen érző és gyöngéd szívétől gyakran a legkínosabb önlegyőzéseket követelte. Mi adott az ifjúnak ehhez ennyi erőt? - Bizonyára semmi más, mint a Megfeszített szeretete, akit a szűk és meredek úton is követni akart. Az a kívánság, hogy Krisztust közelebbről megismerje, képmásához jobban hasonuljon, arra késztette Jánost, hogy a betegek szolgálata mellett a papi hivatását előkészítő tanulmányait is megkezdje a jezsuiták kollégiumában. A kereszt üzenetére hogy jobban figyelhessen, nem fogadta el a kórház jövedelmező kápláni állását sem, hanem a szerzetesi szegénységet választotta. Krisztus követésének a kívánsága nem engedte, hogy az akkori, enyhített kármelitáknál találjon nyugalmat, és ez indította őt a reformra is.

Művészi tárgyilagosság

      Keresztes Jánosnál még egy harmadik tárgyilagosságot is figyelembe kell vennünk: művésztermészet volt. Már mint gyermek különböző kézművességgel és egyéb művészettel próbálkozott, többek közt szobrászattal és festészettel. A későbbi időkből is maradtak ránk rajzai. (Közismert a Kármelhegy szemléltető rajza.) 

      Mint granadai elöljáró maga tervezte az egyik szemlélődő kolostor épületét. Éppen úgy volt költő is, mint képzőművész. Belső ösztönzésre dalban fejezte ki mindazt, ami lelkében történt. Misztikus írásai csak későbbi magyarázatai ezeknek a közvetlen költői megnyilatkozásoknak. Keresztes Jánosnál tehát a sajátos művészi tárgyilagosságot is figyelembe kell vennünk. A benyomások iránti töretlen befogadóképességet tekintve a művész a gyermekkel és a szenttel lelkileg rokon. A szent tárgyilagosságától eltérően, a művészi fogékonyság hajlamos a világot egy adott értékszinten látni, ami könnyen más értékek rovására megy. Ennek az értékszintnek megfelelő lesz a művész sajátos magatartási válasza. A művészre jellemző, hogy ami őt belsőleg megérinti, az máris képpé formálódik benne és arra készteti, hogy külsőleg is kifejezze. Ez a kép nem korlátozódik kizárólag a szemlélet, a képzőművészet területére, lehet költői vagy zenei kép is. Olyan kép ez, amiben valami kifejezésre jut, a belső kép és a megmintázott egy önmagában zárt kis világgá kapcsolódik egybe. Minden igazi művészi alkotás ezért egyben jelkép is, függetlenül attól, hogy a művész annak szánta-e vagy sem -, hogy ő maga naturalista-e vagy szimbolista? Jelkép tehát, ami azt jelenti, hogy abból a végtelen értelmi Teljességből való, amire minden emberi megismerés rátalál, és valamit abból megragad, még pedig úgy, hogy a minden emberi megismerés által kimeríthetetlen értelmi Teljesség titokzatosan csendül ki belőle. - Így értve minden igazi művészet kinyilatkoztatás is és minden művészi alkotás szent szolgálat. - Igaz azonban az is, hogy a művészi rátermettségben bizonyos veszély is rejlik. És nemcsak akkor áll fenn a veszély, ha a művész nem érti meg feladata szentségét. Olyan veszély lehet ez, hogy megelégszik csupán a külső kép formálásával, mintha nem is lennének számára egyéb követelmények. Hogy mit jelent ez, azt éppen a különböző keresztábrázolások példáján mutathatjuk be. Aligha akad olyan hivő művész, aki nem érzett volna indítást arra, hogy Krisztust a kereszten, vagy a kereszthordozó Krisztus alakját megformálja. A Keresztrefeszített azonban többet kíván a művésztől egy ábrázolásnál. Megkívánja tőle is - mint minden embertől - hogy kövesse Őt, hogy önmagában is kialakítsa a Kereszthordozó és a Keresztrefeszített képmását, és engedje, hogy Krisztus is formálja őt. A kereszt külső megformálása tehát akadálya lehet is a lelki formálódásnak, habár nem szabadna, hogy azzá legyen. Sőt inkább jól szolgálná a belső alakítását, mert a külsőleg alakított kép a belsővel egyesülten lesz teljessé és így már semmi sem akadályozza a tettekben történő megvalósulást, azaz, hogy az illető a keresztkövetésnek útjára lépjen. Igen, a Keresztrefeszített külső képe mindig újabb ösztönzésül szolgálhat a belső kialakításában.

      Minden okunk megvan annak elfogadására, hogy Keresztes Jánosnál ez így volt. A gyermeki, a művészi és a szent tárgyilagosság egybefonódott nála és alkalmassá tette, előkészítette a kedvező talajt arra, hogy a kereszt üzenete a kereszt tudományává növekedjék benne. Amint már említettük, Jánosnak ezek a művészi adottságai már korán megnyilvánultak, és nem hiányoznak azok a tanúságtételek sem, amelyek az életszentségre történt korai kiválasztásáról szólnak. Édesanyja elmesélte a Medina del Campo-i sarútlan kármelita nővéreknek, hogy fia gyermekkorában úgy viselkedett, mint egy angyal. Ez a vallásos édesanya már korán bevéste a gyermeke lelkébe az Istenanya bensőséges szeretetét -, és jó forrásokból arról is értesülünk, hogy Mária kétszer is megmentette Jánost a vízbefúlástól. Mindaz tehát, amit gyermekkoráról és ifjúságáról tudunk, arra mutat, hogy Keresztes János első életéveitől kezdve a kegyelem gyermeke volt.

A gyermeki és a szent tárgyilagossága

      A gyermek tárgyilagossága bizonyos rokonságban van a „szent tárgyilagossággal”, mert a gyermek töretlen erővel, élénkséggel és gátlás nélküli elfogulatlansággal fogadja a benyomásokat és válaszol rájuk. Válasza természetesen nem mindig lesz értelemből fakadó válasz. Hiányzik ehhez még a belátás érettsége. Mihelyt azonban a tudatos megismerés működni kezd, nem hiányoznak a tévedés és a csalódás külső és belső forrásai sem, amelyek a megismerést helytelen vágányokra terelhetik. Az is előfordul, hogy a környezet hatásai egyoldalúan érvényesülnek. A gyermeki lélek ugyanis lágy és képlékeny. Ami korán behatol a lélekbe, az egész életre irányadóvá lehet. Ha az üdvtörténet tényei már gyermekkorban a megfelelő formában hatolnak be a lélekbe, akkor ezek könnyen megvethetik a szent élet alapját. Olyan korai és rendkívüli kegyelmi kiválasztottságra is bukkanhatunk, ahol a gyermeki és a szent tárgyilagossága egybeforr. Így például Szent Brigittáról mondják, hogy mikor tizenkét éves korában először hallott Jézus szenvedéséről és haláláról, a következő éjszakán megjelent neki az Úr a kereszten és ettől fogva soha többé nem tudta Krisztus szenvedését könnyek nélkül szemlélni.

A kereszt tudományának értelme

      1568 szeptemberében vagy októberében Johannes de Yepez, a fiatal kármelita, előző rendi nevén Szent Mátyásról nevezett János bevonult Durvelóba, a kis nyomorúságos házikóba, és ott alap- és szegletkő gyanánt elkezdte az Avilai Teréztől megindított reform megvalósítását. November 28-án két társával együtt elkötelezte magát az eredeti szabályok megtartására és a „Keresztes” előnevet vette fel. Ez a név jelképe volt annak, amit már akkor keresett, amikor elhagyta az anyakolostort és ezzel nyilvánosan is elszakadt az enyhített életmódtól. Erre a szorosabb követésre törekedett ott is, ahol személyes engedéllyel már korábban is az ősi szabályzat szerint élt. János új nevével a reform lényeges ismertetőjelét mondta ki: Krisztus követése a keresztúton, részesedés az Ő keresztjében -, ez legyen a sarutlan kármeliták igazi élete.

      Amint említettük, János már nem volt újonc a kereszt tudományában. Az előnév mintegy „nemesi cím”, a kármelitáknál azt jelenti, hogy Isten a lelket egy sajátos titok jegyében akarja magához kapcsolni. Neve megváltoztatásával János tehát azt akarta kifejezni, hogy ezentúl a kereszt lesz az élete jelképe. Ha a kereszt tudományáról beszélünk, akkor ezt nem a tudomány szokásos értelmében vesszük: ez nem csupán elmélet, vagyis nem csak valódi vagy annak vélt ítéletek puszta összefüggése, nem is törvényszerű következtetésekkel felépített rendszer, eszmei építmény. A kereszt tudománya jól ismert igazság – egy keresztteológia - élő, valódi és hatékony igazság. Ez az igazság, mint vetőmag hull a lélekbe, benne gyökeret ver, növekedik, sajátos jelleget ad neki, úgy, hogy mindezekből a kereszt igazsága sugározzék és váljék felismerhetővé. Ilyen értelemben beszélünk a szentek tudományáról és így szólunk a kereszt tudományáról. Ebből az élő formából és belső erőből fakad az ember életfelfogása, Isten- és világképe, és mindez kifejeződik egy gondolati képben, egy elméletben. Ilyen gondolati lecsapódás áll előttünk Keresztes János tanításában. Írásaiban és életében azt akarjuk megkeresni, hogy mi határozza meg lelki egységét és sajátosságát. Először is megkérdezzük, hogy egyáltalán létre jöhet-e olyan tudomány, amint azt az előbb leírtuk. Természetesen nyilvánvaló jelei vannak annak, hogy emberi természetünk mai állapotában megromlott. Ebből eredően az ember kevéssé képes a tényeket igazi értéküknek megfelelően bensőleg felfogni és megválaszolni. Ez a gyengeség fakadhat a velünk született érzéketlenségből (szó szerint értve!), vagy olyan általános tompultságból, amely az élet folyamán alakult ki; vagy éppen bizonyos hatások és gyakori ismétlődések következtében jöttek létre: mert amit sokszor hallunk, ami régóta ismeretes, az „hidegen hagy bennünket”. Hozzá járul még, hogy személyes ügyeink gyakran túlzottan lekötnek és minden másra szinte hozzáférhetetlenné tesznek minket. Felfogjuk saját gyengeségünket és szenvedünk tőle. Az sem segít ezen, hogy mindennek megvan a lélektani törvénye. - Máskor viszont boldogok vagyunk, ha megtapasztaljuk, hogy fogékonyak vagyunk mély és valódi örömre, - sőt még az igazi fájdalom is nagy adomány az érzéketlenség merevségéhez képest. Különösen sajnálatos a vallás iránti érzéketlenség. Sok hivő aggasztóan úgy érzi, hogy az üdvtörténet tényei egyáltalán nem, - vagy már nem - tesznek olyan mély benyomást rájuk, mint az „illenék” és éppen ezért nem is nyújtanak már olyan formáló erőt életüknek. A szentek példája megmutatja, hogy tulajdonképpen milyeneknek is kellene lenniük. Ahol valóban élő hit van, ott a hitigazságok és Isten „nagy tettei” alkotják az élet tartalmát; hozzájuk képest minden más háttérbe szorul, és ezek alakítanak minden mást. Ez a „szent tárgyilagosság” a Szentlélekből újjászületett léleknek az eredeti, benső fogékonysága. Ha a lélek megfelelő mélységben befogadja a hozzá közeledő kegyelmet, akkor mentes lesz a gátlásoktól, könnyedén és örömmel engedi, hogy az élő, mozgékony és alakításra kész erő vezesse és formálja. Ha egy szentségre törekvő ilyen módon fogadja be a hit igazságait, akkor jut el a szentek tudományára. Ha pedig a kereszt titka lesz belső formálója, akkor elérkezett a kereszt tudományához.