Aktív belépés az éjszakába

3. Az érzékek sötét éjszakája

Aktív belépés a kereszt követésének éjszakájába

      A kiindulópontot, vagyis az éjszaka első szakaszát Szent János az érzékek sötét éjszakájának nevezi. Itt voltaképpen a dolgok utáni vágyak örömének a kioltásáról van szó. Ez nem jelenti azt, hogy érzékeinkkel semmit sem veszünk észre. Érzékeink ablakain át árad be az ismeret fénye testünk börtönének sötétségébe. Az érzékeket azért nem nélkülözhetjük életünk folyamán. Meg kell tanulnunk azonban, hogy úgy lássunk, halljunk, stb., mintha nem látnánk és nem hallanánk semmit. Az alapbeállítottságunkat kell megváltoztatnunk az érzékekkel felfogható világgal szemben. Ez az alapbeállítottság a természetes embernél nem tisztán a megismerés, sokkal inkább vágy és tett. Ezerféle módon kötődik az ember a világhoz, mert az betölti vágyait, tettekre ösztönzi, sőt ez a működési tere. Minden tevékenységében ösztönei és vágyai vezérlik: a táplálkozásban, ruházkodásban, munkájában és pihenésében, játékban és szórakozásban, sőt minden emberi érintkezésben is. Akkor érzi magát boldognak és elégedettnek, ha törekvésében semmi rendkívüli nem akadályozza. Semmi rendkívüli, - mert hiszen nem lehetséges a világ gátlástalan kiélése; ez a természetes embernek már gyermekkorától annyira megszokott, hogy szinte második természetévé vált. Neveltetéséből és tapasztalatából tudja, hogy az ösztönök gátlástalan kiélése káros a szervezetére, és az egészséges értelem is bizonyos önkéntes korlátozásra és szabályozásra indítja, korlátozza a másokra való tekintet is, amely a természetes közösségi élet nélkülözhetetlen követelménye a természetjog és a természetes erkölcs alapján. Mindez nem sérti az ösztönök természetes jogát, hanem inkább egyensúlyba hozza egyéb jogokkal.

      A sötét éjszakának betörésével azonban valami egészen új történik. A kényelmes otthonlétünk a világban, az élvezetekkel való telítettség, ezeknek az élvezeteknek a megkívánása és a magától értetődő kielégítése - mindez a természetes ember számára a világos nappalt jelenti - Isten szemében azonban sötétség és az isteni fénnyel összeegyeztethetetlen. Ezeket a hajlandóságokat gyökerestül ki kell tépnünk, hogy Istennek helye legyen a lélekben. Ennek a követelménynek megfelelni annyit jelent, mint minden vonatkozásban felvenni a harcot természetünkkel, magunkra venni a keresztet és átadni magunkat a keresztre feszítésre; Keresztes Szent János ilyen összefüggésben idézi az Úr szavait: „Így hát aki közületek nem mond le mindenéről [1] - amije csak van, nem lehet a tanítványom” (Lk 14,33). A vágy uralmának feltétele, hogy a lélekben valóban sötétség legyen.

      Az érzéki vágyak kifárasztják és megkínozzák, elhomályosítják, beszennyezik, legyengítik a lelket és elrabolják tőle az Isten Lelkét. Ő maga is elfordul az Isten Lelkétől és átadja magát az állati ösztönöknek. Ha azonban felvesszük a harcot, magunkra vesszük keresztünket, ez azt jelenti, hogy aktívan belépünk a sötét éjszakába. Szent János erre a lépésre rövid és tömör utasítást ad, amikor azt mondja, aki ezekben a gyakorlatokban komolyan beiskolázza magát, annak nincs szüksége másra, mert ezekben mindent megtalál. Ezek az alapelvek a következők:

1. Legyen benned mindig az a kívánság, hogy Krisztust utánozd minden dologban és életedet az Övéhez tedd hasonlóvá. Szemléld Krisztust, hogy utánozni tudd és mindenben úgy viselkedj, ahogyan azt Ő tenné.
2. Krisztus követését, hogy megvalósíthasd, le kell mondanod minden érzéki élvezetről és tartsd távol magad tőlük, hacsak nem szolgálnak valamiképp Isten dicsőségére.

      Mindezt Jézus iránti szeretetből tedd, aki életében semmiféle más kívánságot, sem örömet nem ismert, csak Atyja akaratának teljesítését. Ezt nevezte eledelének és táplálékának. Ha például élvezetet találsz olyan dolgok meghallgatásában, amelyek nem tartoznak Isten szolgálatához, akkor ne keresd abban örömödet és ne hallgass rájuk... Ugyanígy gyakorolhatod minden érzékedben az önmegtagadást, amennyiben ezzel a különféle benyomásokat elháríthatod. Ha ezt nem tudod megtenni, akkor elegendő, hogy legalább semmi örömet keress bennük, ha közelednek hozzád. Gondoskodjál arról is, ne hogy érzékeidet minden élvezettől érintetlenül megőrizd. Akkor érzékeid valóban sötétben lesznek, te pedig rövid idő alatt nagy haladást érsz el.

      A négy természetes szenvedélynek, az örömnek, a reménynek, a félelemnek és a fájdalomnak a megtagadására és harmonikus rendezésére a következő alapelvek átfogó irányítást és segítséget adnak. Ugyanis ahol a szenvedélyek nyugodtak és jól rendezettek, ott kivirágzik a lélek fenti és még sok egyéb java. Ezek az alapelvek nagyon értékesek és nagy erények gyökerei.

      Gondoskodj arról, hogy törekvésed

•  ne a könnyebbre, hanem a nehezebbre irányuljon.
•  Ne keresd a kényelmesebbet, hanem a kényelmetlenebbet!
•  Ne keresd ami több örömet okoz, próbáld azt inkább nélkülözni!
•  Ne a vigaszt keresd, hanem inkább a vigasztalanságot!
•  Ne a nyugalomra vágyódj, hanem inkább a fáradozásra!
•  Ne a többre, hanem a kevesebbre!
•  Ne a magasabbra, a kiválóbbra, hanem az alacsonyabbra, a jelentéktelenre!
•  Ne akarj minden áron valaki lenni, hanem inkább semmi.
•  Ne a jobbat keresd a dolgokban, hanem a rosszabbat! Kívánj Krisztusért teljesen kifosztott, szabad és szegény lenni mindabban, amit a világ nyújt. Az ilyen vágyakat fogadd be teljes szívedbe és arra törekedj, hogy akaratod itt teljesedjék ki... Ha mindezt jól megtetted, akkor elegendő, hogy beléphess az érzékek sötét éjszakájába.

      Ilyen megfontolások után nincs szükség arra a magyarázatra, hogy az aktív belépés az érzékek sötét éjszakájába egyet jelent a kereszt készséges felvételével és a kitartó kereszthordozással. A kereszthordozás még nem jelenti a halált. Pedig az embernek meg kell halnia a bűnnek, hogy átjuthasson az éjszakán. Az ember kiszolgáltathatja magát a keresztrefeszítésre, de önmagát senki sem feszítheti keresztre. Amit az ember az aktív éjszakán elkezdett, annak a passzív éjszakán kell befejeződnie, - pontosabban: maga az Isten fejezi be. - „Bárhogy is törekszik a lélek, mégsem képes saját erőfeszítésével annyira megtisztulni, hogy a legkisebb dologban is képes legyen az Istennel való tökéletes szeretetegyesülésre. Hogy valóban alkalmas legyen, Isten veszi kezébe és tisztítja meg a passzív éjszaka sötét tüzében...”

___________________

[1]      A régi ford. szerint: „minden vágyáról”