Krisztussal meghalni a kereszten, hogy Vele együtt feltámadjunk! - Ez a vágy minden hívő és különösen minden pap számára valóság lesz a szentmiseáldozatban. A hit tanítása szerint a szentmise a kereszt áldozatának megújítása. Aki élő hittel mutatja be vagy vesz részt a szentmisén, annak megismétlődik az, ami a Golgotán végbement.
János már mint gyermek sokszor ministrált a szentmisén, bizonyára a szerzetesrendben is, egészen pappá szenteléséig. Életrajzi írásokból értesülünk arról, hogy a feszületnek már az egyszerű megpillantása is elragadtatta. Hát még mennyivel inkább elragadhatta annak a szentmisének az áldozata, amelyen ministrált és amit később saját maga bemutatott. Pontos leírásunk van első szentmiséjéről. Első miséjét a Medina del Campo-i kolostorban mutatta be 1567 szeptemberében, talán Mária születési ünnepének nyolcadán. Jelen volt édesanyja, idősebb bátyja, Francisco és családja. Jánost sokáig szent félelem tartotta vissza a papi méltóság elfogadásától, és csak az elöljárók utasításai iránti engedelmességével tudta legyőzni aggályait. Most, az első szentmiséje elején különös erővel feltört lelkében méltatlanságának tudata. Égő vágy ébredt benne a tisztaság után, hogy szeplőtlen kézzel érinthesse a Legszentebbet. Ezért tört fel szívéből a kérés, őrizze meg az Úr attól, hogy valaha is súlyosan megbántsa. A bűnbánat fájdalmát akarta érezni még azokért a hibákért is, amiket elkövetett volna, - ha Isten nem védelmezi. – Az átváltoztatáskor ezeket a szavakat hallotta: „Megadom neked, amit kérsz!” Mostantól kezdve úgy érezte hogy megerősödött a kegyelemben és elnyerte a gyermeki szív tisztaságát. - Ha valaki mentes a bűntől és mégis érzi a bűn okozta fájdalmat, - nem jelenti-e ez a szeplőtelen isteni Báránnyal való egyesülést -, Aki magára vette a világ bűneit; nemde ez a Getszemáni és a Golgota kínja? Jánosnak a szent áldozati cselekmény magasztossága iránti fogékonysága élete folyamán bizonyára sohasem csökkent. Tudjuk, hogy Baezában egyszer elragadtatásában úgy távozott az oltártól, hogy miséjét be sem fejezte. Egyik jelenlévő nő így kiáltott fel: „Az angyaloknak kellett befejezni ezt a szentmisét, mert Szent János már nem emlékezett semmire”. Caravacában egyszer a mise közben őt a szentostyából kiáradó fényben látták. Egyik bizalmas közlésében azt vallotta, hogy néha napokon át lemondott a misézésről, mert természete túlságosan gyönge volt a mennyei vigasztalások bőségének elviselésére. - Különösen szerette a Szentháromságról szóló misét. A Szentháromság titka ugyanis a legszorosabb kapcsolatban van a szent áldozattal: A három isteni Személy akaratából alapította (Jézus) a szentmisét; az Ő tiszteletüket szolgálja, és az örökké áradó szentháromsági Élet felé tárja fel az utat.
De azt már nem is sejtjük, milyen megvilágosodásban részesült Szent János papi élete során az oltárnál. Mindenesetre a kereszt tudományában való növekedése, az egyre teljesebb, titokzatos hasonulása a Megfeszítetthez nagyrészt az oltár szolgálatának a gyümölcse volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése