A szellem és a hit – A halál és a feltámadás [6]

A teremtmény alkalmatlan eszköz az Istennel való egyesülésre. A természetes és természetfeletti ismeret elégtelensége (4)

      Keresztes Szent János az értelmi megismerések negyedik és egyben utolsó fajtáit lelki érzéseknek nevezte. Ezek kétfélék lehetnek: vannak olyan lelki érzések, amelyek az akarat hajlandóságában gyökereznek, és vannak olyanok, amelyek a lélek lényegét érintik. Már az elsők is, - amennyiben Istentől származnak, - rendkívüli magasztosak. A második fajta -, a lélek lényegét érintő érzés minden mást tökéletesen felülmúl áldásban és lelki haszonban. A léleknek, de még a lelki vezetőnek is teljesen felfoghatatlan, hogyan és miért ad az Isten ilyen kegyelmeket. Ezek a kegyelmek függetlenek az ember elmélkedéseitől és cselekedeteitől. Habár az ember fogékonnyá teheti magát az ilyen kegyelmek befogadására, az Isten azonban tetszése szerint úgy adja azokat, ahogyan, amikor és amire akarja. Megtörténik, hogy aki sokban kiállotta a próbát, mégsem részesül ilyen érintésekben. Viszont mások, akik bár sokkal kevesebb jót tettek, teljesebben, nagyobb mértékben nyerik el. Az isteni érintések közül egyesek világosan felismerhetők, de gyorsan elmúlnak. Mások viszont kevésbé határozottak, de tartósabbak. Mindezek az akarati és a lélek lényegét érintő érzések az értelem felé is feltárnak bizonyos ismereteket és belátásokat. Ezek az értelemnek fönséges és kimondhatatlan gyönyörűséges istenélményt okoznak. Az ilyen istenélményt éppoly kevéssé tudjuk jellemezni, mint amiből eredt. Ezek az ismeretek a forrásokul szolgáló isteni érintés különbözőségének megfelelően, magasztosabbak vagy világosabbak. A lélek passzív módon részesedik az ismeretekben éppen úgy, mint az érzésekben. „Minden tévedést ki kell kapcsolni ahhoz, hogy ezek akadálytalanul, egymást segítve működjenek a lélekben; az értelemnek nem szabad saját tevékenységével beavatkoznia... mert ezzel teljesen tönkre teheti a törékeny ismereteket... Olyan gyönyörűséges, természetfölötti meglátások ezek, amelyek a természetes értelemmel teljesen elérhetetlenek... Nem is kell... megengednünk, hogy irántuk vágyak ébredjenek bennünk, mert akkor az értelem könnyen saját magának is beképzelhet ilyen ismereteket, sőt kaput nyithat a sátánnak is, hogy az mindenféle csalóka képpel megtévesszen minket... A lélek „viselkedjék csendesen, legyen alázatos és higgadt. Isten közölni fogja vele mindezeket a kegyelmeket... ha alázatosnak és önzetlennek találja”