A Kereszt a Szentírásban [2]

I.
A kereszt üzenete

A Szentírás üzenete

      János egyéni szentírástanulmányai során Jézus szenvedése evangéliumi híradásaihoz hozzá járultak még az ószövetségi jövendölések, főleg a szenvedő istenszolgájának a képe Izajásnál. A fiatal szerzetes erre a nagyheti breviárium imádkozásából is indítást kapott. Ezekben a részekben nemcsak a szenvedések nyers, realisztikusan új ábrázolásai jelennek meg, hanem feltárul a golgotai dráma világtörténeti és üdvtörténet háttere is: Isten a világ mindenható Teremtője és Ura, aki mint a cserépedényt, törheti össze a népeket, - de ugyanakkor Atya is, aki hűséges gonddal védelmezi választott népét. Isten a gyöngéd és féltékeny szerető, aki „menyasszonyát, Izraelt” évszázadokon át meg akarja nyerni magának, de az újra visszautasítja és elveti; - mint János Pásztordalában megénekelte. A próféták és az evangélisták egymást kölcsönösen kiegészítve rajzolják meg a Messiás alakját. Annak a Messiásnak a képét, aki az Atya iránti engedelmességből eljön, hogy visszanyerje menyasszonyát, magára veszi igáját, hogy megszabadítsa népét, sőt a haláltól sem retten vissza, hogy elnyerje neki az életet. Ez a gondolat visszhangzik a Románcokban. Ahogy János a Románcokban Isten és Izrael közötti jegyesi viszonyt kiterjeszti az egész emberiségre, ez megfelel a prófétáknál és az evangéliumokban meghirdetett Isten Országának.

      A próféták könyveiből János azt is megértette, hogy milyen viszonyban van a próféta Urával, Istenével, mit jelent egy olyan embernek a meghívása és elkülönítése, akire a Mindenható rátette a kezét. A prófétaság olyan kapcsolat, amely az embert Isten barátjává, és bizalmasává avatja, - örök végzéseinek ismerőjévé és hirdetőjévé teszi. Ez a hivatás maradéktalan önátadást és határtalan készséget kíván, kiragadja a prófétát a természetesen gondolkodó emberek közösségéből és az ellentmondás jelévé teszi. Erre a prófétai küldetésre nemcsak közvetlenül a Szentírás utal, hanem így értelmezi az Írást a kármelita rendi hagyomány is. Az enyhített szabályzatú Kármelben is tovább élt Illés prófétának, a „a kármeliták Mesterének és Atyjának” emlékezete. „Az első remeték alapszabályai” a szemlélődő élet példájául Illést állították a fiatal szerzetesek elé.

      Isten felszólította Illést, hogy menjen ki a pusztába, rejtőzzék el Karith patak mellett a Jordánnal szemben, igyék a patak vizéből és táplálkozzék abból az' ételből, amelyet Ő küld neki. Így lett a próféta mindazoknak a példaképe, akik magányba vonulnak, akik ellene mondanak a bűnnek, minden érzéki élvezetnek, és minden földi dolognak; (így kell értenünk a „Jordánnal szemben” kifejezést) és azután elrejtőznek az isteni Szeretetben. (A Karithot egyesek a caritas szóval magyarázzák). Akkor az isteni kegyelem áradata gyönyörűséggel itatja őket és az atyák tanítása szilárd táplálékot nyújt lelküknek: a bűnbánat kenyerét és az igazi alázat húsát. Vajon Szent János nem ezekben az írásokban találta meg a kulcsot ahhoz, amit Isten ébresztett lelkében? Bár Isten üdvösségi terve az egész emberiségre irányul és az emberiség miatt választott népére; - de neki gondja van az egyes lélekre is. Isten minden lelket olyan gyöngéd szeretettel vesz körül, mint menyasszonyát, és atyai hűséggel gondoskodik róla. Hogy miként lesz ez az isteni szeretetvágy olyan ösztökévé, amely nem hagy nyugtot a léleknek, - annak a Szentírás az Énekek énekében ad tökéletes kifejezést. Ez visszhangzik Keresztes János Lelki Ének című versében. Később majd bőségesen kifejtjük azt is, hogy miként csendül ki ebből az énekből újból és újból a kereszt motívuma.